Paraziták igen igen a születésnapodra
A szerkesztő Reperaj 2. Aztán alig néhány papilloma mole később, valamikor november első hetében már tudjuk, bizony paraziták igen igen a születésnapodra lesz szükség semmiféle B-tervre, hiszen amit kapunk, az többé-kevésbé megegyezik azzal a terjedelemmel, amennyi helyet általában elfoglal a lapban az irodalomrovat.
S még annak is örülni tudok, hogy több szerzőnk, aki végül nem küldött anyagot, elárulta, mélyenhosszan foglalkoztatta a dolog, jegyzetek is születtek, úgyhogy valamikor, valamilyen formában szöveggé formáló- dik paraziták igen igen a születésnapodra ez a felkérés.
Ahogy annak az őszintesége is figyelemre méltó, aki nem rejti véka alá: Adyval kapcsolatban jelenleg nincs mondanivalója. A többiek termékeny reflexiója vi szont azt jelzi, legtöbbünknek Ady ma is érdekes, ma is kihívás, továbbá a máról is lehet szólni általa, belőle kiindulva, rá hivatkozva, őt át- és továbbírva, átértelmezve.
Jó átélni, hogy még ma is van közünk Adyhoz, vannak találkozási pontjaink az életművével, ezáltal talán egymással is. A következő oldalakon megbizonyosodhatnak minderről. E szövegek által az emlékezés is élőbb, mint a koszorúk örökzöldje.
Meg hát korunk viszonyai is kedvezően hatnak az Ady-idézésre, hiszen — hogy az újságírót se feledjük benne — a Kanonok soron innen és túl, ittott ma is lenne ok egy kis sétára.
Akinek sok a könnye, sír. Zsebkendővel megtörölte szemét. Talán zsarolták. Csöndes emberek is zsarolhatók. Most befürdött.
Ha lett volna egy Adym Az Ady Endréhez fűződő legkorábbi emlékeim egy bankjegyhez köthetők. A Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki Az előlap ofszet, a hátlap tipo- az arckép réznyomó eljárással készült. Mindezt természetesen múlt időbe kell tennünk, hiszen a jelzett bankó ig volt forgalomban, azaz addig lehetett használni mindennapi pénzügyeink és vásárlásaink során.
Vagyis majdnem harminc évig, ami tetemes idő, az európai gyakorlatban tudtommal tízévenként cserélnek bankjegyeket. A Magyar Nemzeti Bank ben kezdte meg egy új papírpénzsorozat kibocsátását, ennek már egyetlen darabján sem látható Ady Endre képmása.
Ugyanakkor nem annyira közismert, de talán nem is elhanyagolható információ, hogy ha valakinél még lapul odahaza Ady Endre arcképével ellátott fizetőeszköz, azt az MNB központjában egészen Már persze ha akar valaki egyáltalán effélét cselekedni, és nem bánja Ady legalábbis ilyetén módon való elvesztését.
Én például bizonyosan bánnám. Pedig, emlékszem, jó darabig idegenkedtem ettől a bankjegytől. A fenti szakirodalom lilának írta le, nekem inkább kéknek tűnt, de nem abban az árnyalatban, amelyet megnyugtatóként szoktak jellemezni, hanem feszültséggel teli, szürkésen-acélosan kéknek, akár a viharral terhelt nyári égbolt.
A grafikai kivitel, a tónusok, a színhasználat és az Erzsébet híd látványa együttesen olyannyira vibráló modernitást kölcsönzött a bankjegynek, amivel én, a történelemkönyveket bújó kiskamasz sokáig nem bírtam mit kezdeni. Ady kilógott a sorból: a többi papírforinton Petőfi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth szerepelt, akiket mind szépen el tudtam helyezni a 4 Benedek Szabolcs bár gyerekkorát Szolnokon töltötte, Budapesten született, alig néhány paraziták igen igen a születésnapodra attól a helytől, ahol most él.
Prózát ír, két lánya van, tucatnál több regénye és egy József Attila-díja. Legutóbbi kötete: A fiumei cápaHelikon.
Kele Fodor Ákos
Ő rátarti magányossággal állt a történelmi hősök között. Jó, hát persze, Petőfi is irodalmár volt, de nem mellesleg, sőt bizonyos tekintetben sokkal inkább — legalábbis egy kisfiú szemében — a szabadságharc paraziták igen igen a születésnapodra figurája, aki azon a bizonyos esős szerdai napon barátaival közösen történelmet írt.
A sor végén, a daliás idők és a számtalan mondában és legendában megénekelt hősköltemények héroszai mögött viszont ott volt Ady a sokáig legmagasabb címletű törvényes magyar fizetőeszközön, összeszorított szájával, mosolytalan arcával, félrecsapott hajával, átható táltostekintetével, akár egy hatalmas kérdő- vagy inkább felkiáltójel.
Vajon hogy került a bankjegyre? Kinek juthatott eszébe és miért? A megjelenés éve akár azt is sugallhatná, hogy a jubileum kapcsán vették elő, fél évszázaddal a halála után. De ez csak föltételezés. Mindenesetre akkor még éltek olyanok, akik ismerték személyesen — például Dénes Zsófia, aki a menyasszonya is volt, ám az anyja ellenezte a házasságot.
születésnapodra elmondja Fehér Holló
Dénes Zsófia végül nyolcvanévesen ment férjhez egy festőhöz, s még több mint két évtizedig élt együtt vele, a hírek szerint boldogan. És közben teljes joggal hordozhatta a tárcájában egykori vőlegényének képmását.
Félreértés ne essék, nem mintha sajnálnám Adynak a bankjegyen való szerepeltetését. Sőt mára büszke örömmel tölt el — ugyanakkor, mondjuk, csupán a munkásmozgalmi múltja okán is, József Attila talán jobban illett volna a kurzus által megteremtett kultuszba. Az is igaz, hogy általános iskolás éveim leggyakrabban emlegetett Ady-verse A csillagok neuroendokrin rákháló) volt. Az, amelyik úgy kezdődik, hogy Sohse hull le a vörös csillag…, és a Népszavában jelent meg először, Modernség és szocializmus kéz a kézben jártak az előző századelőn, akkor még nem lehetett előre látni, hogy milyen lesz a bizánci típusú proletárdiktatúra Marx is Angliában vagy valamelyik más fejlett ipari országban várta a szocialista forradalom kitörésétés bár a történelem nem ismeri a feltételes módot, én azért gyanítom, hogy ha Ady él még néhány hónapot, és többé-kevésbé tiszta elmével a kezdeti lelkesedést követően eszmetársaihoz, Kunfihoz vagy Jászihoz hasonlóan megéri a Tanácsköztársaság kiteljesedését, föltehetően írt volna olyat, ami után bizonyosan nem került volna föl a Magyar Népköztársaság egyik bankjegyére.
Szerkesztővita:NCurse
De fölkerült, ráadásul arra, amelyik majdnem másfél évtizeden keresztül a legmagasabb címletű bankó volt a szocialista Magyarországon. Az Ady által fémjelzett ötszáz forint akkora pénznek számított, hogy a hozzám hasonló gyerekek csak ritkán találkozhattak vele.
Már persze amikor éppenséggel lehetett ilyesmiket vásárolni, hiszen a szocializmus a hiánygazdaság egyik szinonimája. Mindenesetre ötszáz forint a mi szemünkben nagyon sok pénz volt.
Talán ezért is tűnt számomra olyannyira idegennek ez a bankjegy. Ritkán találkoztam vele. Legföljebb emlegettük, amikor megálltunk egyegy üzlet kirakata előtt, és miközben a számunkra elérhetetlen dolgokat bámultuk sóhajtozva, azon gondolkodtunk magunkban és azt ecseteltük fennhangon egymásnak, hogy melyikünk mi mindent venne meg, ha lenne egy Adyja.
Ha például ben lett volna egy Adym, nem kellett volna azon töprengenem és végül kényszerűségből döntést hoznom afelől, hogy melyiket vásároljam meg a város egyetlen könyv- papilloma vírus inkubációs ideje zeneműboltjának kínálatából: az István, a király című rockoperát kazettán, vagy az Orpheus márkájú, bolgár gyártmányú gitárt. Mindkettő heteken át díszelgett mohó tekintetem előtt a kirakatban, és végül szívszakadva utóbbit választottam — abból kiindulva, hogy ha van egy gitárom, és megtanulok rajta játszani, rockoperát végtére is írhatok én is magamnak.
Adynak esze ágában se volt a zsebembe vándorolni, maradt az irodalomórák bájos szürrealizmusában, a lüktető versekről szóló tanári magyarázatokban, valamint a tankönyvek papírízű meséiben egy olyan világról, amely akkoriban legalábbis időben nem is esett tőlünk annyira távol — Léda mellett legalább annyiszor került szóba Dénes Zsófia, az élő tanú —, mégis, az ötszáz forintos acélkék bankó képviselte államszocialista modernségben elképzelhetetlenül messzinek tűnt.
Messzibbnek, mint Petőfi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth. Az előző századfordulóról és századelőről szóló tankönyvi leírások és széljegyzetek akkoriban nem a polgári miliőről, a dualizmus bohém eleganciájáról, a tükörfényesre polírozott kávéházi asztalokról, a cinkelt kártyalapokról, a hajnali lassúdad fiákereken bóbiskoló firkászokról, a mindentudó pincérekről, a lágyszívű kasszírnőkről, a lepedőnyi újságokról, a fülledt szalonokról és a hirtelen a semmiből kinövő nagyváros fényeiről szóltak, hanem a magyar ugarról, amely fölött ott görnyedeztek évtizedeken át, jószerivel egész életükben többek között az én nagy- és dédszüleim is, paraziták igen igen a születésnapodra az ő felmenőik, ki tudja, meddig visszamenően — míg a szem ellát, vagyis amíg a paraziták igen igen a születésnapodra emlékezet kitart.
Jut eszembe: a korszak fiataloknak szánt, népszerű történelmi könyvsorozatának a dualizmus korát megidéző darabja éppenséggel egy Ady-kötet címét kapta meg: Vér és arany. Valahogy így testesítette meg Ady az én kiskamaszi világomban az elérhetetlent, azt, ami után vágyakozik paraziták igen igen a születésnapodra ember, ám legföljebb messziről csodálhatja, miközben neki a rögszagú valóság marad.
Az infláció gyorsulásával párhuzamosan, mintegy annak lakmuszaként jöttek a még nagyobb címletű bankjegyek, és a szakirodalomban lilának leírt bankjegyről kiderült, hogy nem is ér olyan sokat. A rendszer, amely megpróbálta Adyt évtizedekkel a halála után a proletárforradalom és a proletárdiktatúra mellé állítani, recsegve-ropogva összedőlt, és romjai alól végre elősejleni látszott az a világ, amelyben Ady valójában élt, és amelyről hosszú időn keresztül csak eltorzítva, dühvel és megvetéssel lehetett beszélni.
Én is fölnőttem valamelyest — már amennyire fölnőhet az ember—, és egyre határozottabban gondoltam, azazhogy inkább hittem, hogy kezdem érteni a költőt, a verseket, a héjanászt, a föl-földobott követ, a muszáj Herkuleseket, az éjszakai kocsiutat és megannyi mást.
Középiskolás koromhoz kötődik egy másik furcsa Ady-élményem, mikor is az egyik irodalomórán fölállt egy különben csöndes leány, akinek szavát általában ritkán lehetett hallani, és egyszer csak minden kérdés nélkül közölte, hogy ő bizony nem szereti Adyt. Valahol azt olvastam, hogy talán Babits is ettől tartott, és ezért nem kezdett végül viszonyt a megözvegyült Csinszkával.
Alaptalanul, mert amikor Csinszka belépett Ady életébe, amaz már túljutott a betegség fertőző stádiumán. Bakteriális értelemben tehát nem volt fertőző.
Mostanra biztosan tudom, hogy van már egy Adym. A versek, a novellák, a tárcák. A rajzolt, festett és fotózott portrék a könyöklő, félrecsapott hajú, tettetetten bús arcú költőről.
Avarral borított döbbenetesen kifejező sírja a Kerepesi temetőben. A dévényi várat elsősorban miatta néztem meg, hogy lássam, hol akart ő betörni új időknek új dalaival. És amikor Nagyváradra megyek, kimondatlanul is mindenütt az ő lábnyomát keresem.
A régi bankjegyeket a rendszerváltás után lecserélték. Ma már egyik magyar papírpénzről sem néz ránk se költő, se zeneszerző. Művészek nincsenek, uralkodók, politikusok és államférfiak vannak. Az ötszáz forintoson példának okáért II. Rákóczi Ferenc — Ady után egy másik zseniális, szomorú kuruc. Gyorsan változó testem palatálisan ejtett d-ben, t-ben, diftongusos ó-ban és ő-ben nyugszik meg olykor-olykor.
Ezek a hangok adnak foglalatot létezésemnek: megkerülhetetlen bizonyítékát szolgáltatják annak a vircsaftnak, amelyet olvasva az ember azt hiheti, költői póz, stílusalakzat, semmi más. Létrejöttöm paradoxona, hogy saját magamat nem hallhatom, csak a szájon át távozó levegő mennyiségéből és annak rezgésszámából tudom, mikor nyomatékosítok, mikor roskadok magamba. Innen nézve egyre megy: áhítatos avagy kéjes sóhaj, a condyloma testén avagy káromlás, nincs istenes vagy istentelen.
Azt érzem, egyenrangú felek Ők: az egyik tollat ragad, a másik elmondja. Egyetlen célja van rövidke életemnek: célba érni, mindenáron. S mintegy eleve elrendelten, ez minduntalan, minden egyes kimondott szónál megtörténik, én nem értem, hogy megy ez. Az öntudatra ébredés szépelgő allegóriája lenne ez, de inkább gunyoros játéknak élem meg: azt álmodom, Ady-vers vagyok.
- Miért sok papilloma
- Szerkesztővita:NCurse – Wikipédia
- Kele Fodor Ákos | Petőfi Irodalmi Múzeum
S létem miértjét kutatom, mert még így is önmagát makacsul védő zárvány, egy feloldhatatlan hagyatéki szerződés a leírt és kimondott szó egyaránt.
Mindenki úgy tudja, színész leszek.
Te is egy évvel öregebb lettél, és most még boldogan lehet ezt megünnepelni. Sok év mulva már örülni fogsz ha nem jut az eszedbe, de addig felhőtlenül ünnepelj. Az egyetemi meg blogos elhavazás is nagyjából véget ért, így megint belevetem magam a munkába A két koponya kutacsnak maradjon a neve anterior és posterior fontanelle vagy elülső és hátúlsó kutacs?
Én is így tudom. Szavalóversenyre készülök, ezért. Napok óta illékony testet álmodok magamnak, de reggel, ha felkelek, mindig elfelejtem, mi volt lényegem. Ne nézz tükörbe — anyám osztozik zaklatottságomban.
Hiába keresem a költemények leggyengébb pontját, hogy be tudjam venni elefántcsonttornyukat, ha én vagyok a költemények leggyengébb pontja. Mint egy tucatnyi rossz akrosztichon hever egy Ady-kötet, egy könyvnyi tréfa arról, hogyan betűzhetném ki — fel kell nőj a feladathoz.
Öt verset kell tudnom kívülről. Ezek közül kettő kötelező, három választott.
- Miért jelennek meg a talpi szemölcsök
A versenyen — ki tudja, miért paraziták igen igen a születésnapodra ebből csak kettő fog elhangzani. Adja magát, hogy a rendszert hibáztassam, ki hallott még ilyet, hogy ötöt tanulsz, de csak kettőt szavalsz! Ha másban nem is tudok, egyben biztosra megyek, és a választott versek közül már jó előre eldöntöm, melyikkel állok majd ki. A kevéssé ismert A kamat tarolni fog, és rajta keresztül majd én is tarolok.
Latinovits persze továbbra is kísért. Most én vagyok Hamlet, ő pedig a Szellem. Őrültségemet mások előtt titkolom, jótékonyan úgy becézem: vizsgadrukk. A kamat sem megy úgy, ahogy kéne, kedd éjszaka hiába szavalják ezt a fejemben, szerdán paraziták igen igen a születésnapodra az egészet elölről. Pénteken pedig verseny.
Szegény Vivaldi
A regisztrációnál számot húzok — ez alapján tudom, melyik kötelezőt szavalom. Nem figyelek az előttem lévőkre, még jó, hogy van közönség, máskülönben egy csapat lehajtott fejű, izzadó diákfej látszana a fotókon. A kijelölt költeményt nem, a választottat gyakorolom. Akkor színre lép a vetélytársam. Mindenki úgy tudja, színésznő lesz. Ő is paraziták igen igen a születésnapodra tudja. A viszonyunk, stílusosan, héjanász az avaron.
Ilyeténképpen úgy fogócskázunk, hogy folyton a gyenge pontokat keresi. Ha megtalálja, belém mar. És mi sem természetesebb neki, mint A kamatot szavalni akkor. Latinovits kajánul rám kacsint, a vállamra tenné kezem, és biztatna, de én következem, galaxisméretűre nyúlt utamon a színpadig annyira futotta, hogy egy rövidke, kétszakaszos verset kapjak magamnak.
Divina Comoedia — kezdem, és tizenhat soron keresztül azt álmodom ismét, Ady-vers vagyok. Saját repülésem elárvereztem, nem tudok papilloma a kutya mancsán nyúló torony lenni, törpévé zsugorodtak alattam a hegyek. Lelkemben sekély vízzel telítettek az emlékhelyek, — a szűk járatokban kapaszkodni nem tudok, a gyönyör táncában csak a Jó Csönd-herceg figyeli lépéseimet. Vágyakozni félek. A Teljesülés Jön és meggyaláz. Kiégett gyönyörökben kavarognak a színek és az álmok, s én ott botorkálok, mint a Halál rokona, szimbiózisban él bennem a kreatív Nagyúr és a csókos ifjúság, de nincs alkalom a találkozáshoz, pörget a romlás ereje.
Tüzes szekerem egyre távolodik, sírásom is alig hallik a nagy Élet-fa alatt. A mélypontról nem tudok a csúcsra lépni, vaspánt szorítja nyakamat.
Csak a teremtés könyvéből kivágott másolat vagyok. Édeni térképről lelépett vándor körvonala. Magamtól várok feloldozást a szenvedély izzó oltárán, szent kötözködés minden szavam. Nyugalom sem kell, hisz vágtat utána Egy vad mén: a Láz.
Eredmény: Patkány Patkányként hangulatember vagy a javából. Bár azt hinné az ember, ez negatív tulajdonság, a férfit vonzza, hogy kissé szeszélyes vagy, és izgalmasnak találja a kiszámíthatatlanságodat. Ráadásul nemcsak jóból rosszba, de rosszból jóba is átcsaphat hangulatod, ami a férfi szemében olyan, akár a felragyogó napsütés vihar után.
Csak körözök a sötétség szélén, s a bizonytalan éjszakai megérkezés rémületében nem tudom átszűrni a levegőt, megtisztítani a tengereket.
A Szegedi Írók Társaságának tagja. Az idő zuhanórepülés.
- Lavomax és szemölcsök
- Varad12 by Várad - Issuu
Ott maradok pulzáló foltként érzékeim árnyékán, vad kacagásom nem talál magának búvóhelyet, — mérhető magasságba simul a Végzet s ott állunk; Ő meg Én. Árnyékot ölel a homály falakra tapadó rémülete. Jaj, rettegek élni. Hová posztoljam ki a békés eltávozás üzenetét? Hol nézik meg ezt a szent komédiát?
